Vajon létezik álommunka? Olyan, aminek nincsenek hátrányai, ami nem jár lemondással, amit bármikor örömmel végeznél, ami annyira testhez álló, hogy legszívesebben sosem hagynád abba?
Tudnál ilyet mondani? Munkának számítana az még egyáltalán?
Elgondolkodtam, milyen szempontok alapján értékelhetjük a munkánkat:
- Kiemelten fontos a bér, ebben gondolom, nincs vita.
- Aztán nagyon fontos még a légkör, jó viszony a "csapattal".
- Sokat számít az otthontól való távolság és jó megközelíthetőség.
- Van-e fejlődési lehetőség.
- Megbecsülik-e a munkánkat.
- Rugalmasan kezelik-e a munkaidőt.
- Kihívást jelent-e a munkakör.
- A végzettségünknek megfelelő pozíciót töltünk-e be.
- Szívesen járunk-e be a munkahelyre.
- Kapunk-e motivációt a hatékonyság növelésére.
- Vannak-e béren kívüli juttatások és egyéb kényelmi szolgáltatások.
És még sorolhatnánk.
Az is érdekes lehet, hogy a munkahelyválasztásnál (ha van lehetőség) melyik szempontot vagyunk hajlandóak beáldozni egy másik szempont megvalósulása érdekében.
Magasabb bérért (mondjuk a jelenlegi duplájáért, hogy tétje is legyen) hajlandó lennél például tartósan napi plusz 3 órát utazni, vagy sokkal több munkát vállalni, vagy monoton, idegesítő melót végezni, vagy egy szörnyű csapatba kerülni?
Sokszor ha tanácsot szeretnénk adni valakinek, érdemes inkább kérdezni. A saját életéről, saját körülményeiről. Mert minden sors egyedi, belelátni úgyis csak felületesen lehet, és egy általános javaslat nem tud megoldani minden élethelyzetet. De a kérdések elvezethetnek a megoldásig. A kérdések inspirálnak, elmélkedésre ösztönöznek. Segítségükkel felismerheted, hogy jó helyen vagy-e, jó irányba halad-e az életed, egyáltalán halad-e, vagy csak egy helyben toporogsz. Vajon nálad eljött már a munkahelyváltás ideje?
Kérdésem hozzád mára: Mit utálsz a munkádban?
Utolsó kommentek