Mára eredetileg azt tűztem ki célul, hogy kitartásról és szorgalomról írok, de a meglepően nagy népszerűségnek örvendő "becsületes bejegyzés" eredményeképp félretettem a témát jövő hétig.
Sok visszajelzést kaptam ahhoz a bizonyos íráshoz, amit ezúton is köszönök minden érintettnek, nagyon nagyra becsülöm ezeket akkor is, ha a küldőjük tőlem eltérő véleményt képvisel.
Többen is említették a cégvezetők/vállalkozók felelősségét, dolgozók kizsákmányolását, magasabb "hatalmi" szinteken tapasztalt korrupciót. Most ezzel kapcsolatban szeretném megosztani az álláspontomat - a teljesség igénye nélkül, mert egyes kommentek szerint az érem másik oldalát is néznem kellene. Hát akkor nosza!

Mindenekelőtt szeretném leszögezni, hogy itt a blogon tudatosan megkülönböztetem a "szimpla" főnököket (vállalatvezetőket) a cégtulajdonosoktól. Mert nem mindegy, hogy valaki a saját vagyonáért felel, vagy megbízott vezetőként máséval gazdálkodik. Ami viszont mindkét esetben jelen van: a felelősség. Akárhogy nézzük, minél magasabb pozícióban van valaki, annál nagyobb a felelőssége, és erről mi, a piramis alján modellező munkavállalók hajlamosak vagyunk megfeledkezni. A nagyobb felelősséggel járó döntéshozatalért értelemszerűen magasabb bér is jár, ezzel nekem semmi problémám. Főleg tulajdonosok esetében... Annyi pénzt vehetnek ki a cégükből, amennyit jónak látnak, szívük joga. És olyan autóval közlekednek (státuszszimbólum!), amilyennel kedvük tartja. Nem zavar. Sőt, engem őszintén szólva kiábrándít, ha egy vezető/igazgató/cégtulajdonos valami szakadt járgányon döcög. Mert elvárom, hogy mutasson példát. Több értelme van, ha ők mutatnak jó példát és húznak fel bennünket, mintha mi akarjuk lerántani őket a mi szintünkre. Jobban járunk az előbbivel. Vagy nem?

A fenti megkülönböztetés mentén haladva írnék először a cégtulajdonos értelemben vett főnökről. Egy cégtulajdonosról mindenképpen elmondható, hogy létrehozott/fenntart egy (vagy több) céget. Volt egy ötlete, bátorsága, megvalósította, sikerrel járt. Ezzel azon túl, hogy magát eltartja, munkahelyeket teremt(ett). És ez mindenképpen becsülendő, az ilyen emberek szerintem mindenképpen tiszteletet érdemelnek függetlenül attól, hogy milyen a jellemük, milyen nézeteket vallanak, stb. Munkahelyteremtésre a társadalom jelentős hányada nem képes, ezt be kell látnunk. Az sem utolsó szempont, hogy milyen hatással vannak ezek a derék tulajdonosok a GDP-re és más nemzetgazdasági mutatókra. Na ugye.

A másik kategóriánk a megbízott vezető. Ennek szintjeit (középvezetők, felső vezetők...) most az egyszerűség kedvéért nem választom szét. Mivel ők nem a saját tulajdonukért felelnek, így az én képzeletbeli dobogómon alacsonyabb szinten állnak, de a felelősségük nekik is vitathatatlan. Az ő esetükben sokszor találkozunk a sajnos gyönyörűen virágzó mutyival, az átlagtól több olyan vezetőt sejtek, aki nem az érdemei alapján került pozícióba, nem is feltétlenül tisztelek minden vezetőt. De a saját mindenkori feletteseimet elvből tisztelem, és erre buzdítok is mindenkit. A munkahelyi hierarchiát azért nem illik semmibe venni, úgy gondolom. Ha a főnökeinket nem tudjuk elfogadni, tegyünk meg mindent (legálisan!) egy új állás érdekében, ne szenvedjünk fölöslegesen, ha nem muszáj, nem tesz jót az egészségnek. Vagy tanuljuk meg elfogadni őket, ez is egy megoldás.

Fentiek tükrében egyáltalán nem értek egyet azzal, ha valaki a vezetőkre mutogat, őket teszi felelőssé az alacsony munkabérekért, a nehéz anyagi körülményekért. Ők munkaadók, nem pedig szeretetszolgálat. Érdekükben áll a számukra legkedvezőbb feltételek mellett alkalmazni a munkavállalókat, hasonló helyzetben biztos Te sem fizetnéd túl a beosztottaidat a jelenlegi körülmények között, ahol a nagy munkanélküliség miatt hatalmas verseny van a betöltendő állásokra, és mindig lesz, aki kisebb bérért is elvállalja. (Azt se felejtsük el, hogy a munkáltatói adóknak és járulékoknak "köszönhetően" a bruttó 30 ezer Forintos béremelésed pl. a vállalatnak nagyon nem 30 ezerbe kerül...)

Ha megfogadsz egy tanácsot: másra mutogatás helyett azt nézd meg, hogy TE mit tudsz tenni egy problémás helyzetben (jelen esetben pl. silány körülmények, alacsony munkabér). Azért írom ezt a blogot, hogy felismerd, milyen sok lehetőséged van a változásra. Azt nem ígérem, hogy könnyű az út, és hogy nem kell árral szemben menned, de MEG LEHET CSINÁLNI.

(Kommenteket szívesen látok, a legutóbbiak is sok jövőbeni bejegyzéshez adtak ötletet, szóval ha egy-egy idevágó témáról szívesen olvasnád a véleményem, oszd meg bátran!)