Boldoguljunk!

Van az a típusú munkavállaló, aki mindig borzasztóan elégedett magával, és ezt nem fél kimutatni. Azokra gondolok, akik minden lehetőséget megragadnak, hogy kifejezzék, milyen sokat dolgoznak, és hogy ők nélkülözhetetlenek, és ha nem lennének, összeomlana a cég, és csak ők értenek a munkájukhoz, sőt mindenki más munkájához is ők értenek a legjobban. Hát, az ilyen beállítottságú kollégákat annyira nem szokták szeretni...

Ha esetleg eddig ezt a tábort erősítetted (állj meg egy picit átgondolni, hátha véletlenül mégis...), akkor érdemes elgondolkoznod, és változtatnod a hozzáállásodon.

Minden egészséges ember szeretne a legjobb lenni, szeretnénk, ha a főnökünk elismerné a munkánkat, ha jó szakembert látnának bennünk a kollégák. De biztos, hogy ezt a képességeink hangoztatásával érhetjük el? Nem hiszem...

Azt javaslom inkább, hogy kifelé mutass kevesebbet: vegyél vissza a kommentárjaidból, mások bírálásából, és kezdj el valóban a feladatokra koncentrálni. Ha egy levelezésben többen benne vagytok, és látod, hogy valaki kap egy feladatot, amit nem a leghatékonyabban old meg, vagy úgy tűnik, nem is tudja rá hirtelen a megoldást, akkor mondhatsz neki javaslatot, de ne hamarkodd el, és nagyon-NAGYON! figyelj a stílusodra. Ne legyél lekicsinylő, ne úgy tálald, hogy "na itt a super(wo)man, majd én megoldom, mutasd...", inkább kedvesen javasold az ötletedet, hogy Te is gondolkoztál a dolgon, és szerinted így meg úgy lenne a legcélszerűbb/legegyszerűbb/legpraktikusabb, ha gondolja, fogadja meg a tanácsod.

Ha visszafogott stílusban segítesz másokon, akkor szívesen kérnek majd segítséget Tőled egyre többször, és ha valóban tudsz segíteni, akkor el fog terjedni a híre, hogy milyen sok mindenhez értesz, milyen jó ötleteid vannak, érdemes kikérni a véleményed, stb. A jó hírek bizony a főnökig is eljutnak előbb-utóbb, és ezerszer többet érnek, ha mástól hallja a dicséretet, és nem egy önjelölt "prófétától".

Ha ezt megfogadod, lényegesen közelebb kerülhetsz ahhoz, hogy "kedvenc kolléga" és "kedvenc beosztott" legyél, hát hajrá!