Boldoguljunk!

Úgy gondoltam, hogy rögtön az elején illene leszögeznem, miért is vagyok itt, és miért éppen munkáról fogok írni.

Nem tudom, hogy mások hogyan állnak hozzá a tanulás-munka-család háromszöghöz, bennem már kisgyermekkorban az fogalmazódott meg, hogy a célom egy boldog család létrehozása és működtetése, aminek többek között feltétele a jó bevétel. A jó bevétel elérésének eszköze egy jó munkahely, a jó munkahely elérésének eszköze pedig a tanulás. Szóval a három tényezőből egyetlen célom a család volt (és a mai napig is az), a másik kettő "csak" eszköz, ami segít eljutni a célig. Jelentem:  eljutottam! :) Szép családdal büszkélkedhetek, van egy szuper férjem és (egyelőre) egy csodálatos kislányom.

A célig vezető úton volt szerencsém tapasztalatot gyűjteni a felsőoktatásban, aztán kipróbáltam magam munkavállalóként a versenyszférában. Most pedig éppen az anyaszerepet kóstolgatom.

Ha visszagondolok a gyerekkoromra, csak mosolyogni tudok azon, milyen naivan gondolkodtam az oktatási intézményekről és munkahelyekről, onnan nézve olyan idilli volt az egész: aki jól tanul, azt elismerik, annak egyenes út vezet a jó álláslehetőségek felé, nem érheti semmi kudarc, stb. 

Aztán ahogy cseperedtem és jobban beleláttam a "rendszerbe", megszűnt az idill, egyre többször jelentkezett helyette az undor. Már a suliban is szembesültem durva dolgokkal, de ami a munkaerőpiacot jellemzi manapság, az számomra elképesztő és kiábrándító. Nagyon diplomatikusan fogalmazva arra gondolok, hogy a szakértelem helyett zömmel a kapcsolati tőke érvényesítése hódít, és ebből "jó kis" vérlázító esetek tudnak kikerekedni, gondolom, nem mondtam újat ezzel.

Hogy mit tehetünk a jelenség ellen? Konkrétan semmit. De azért sokat tudunk tenni, hogy 

- a mi megítélésünk a lehető legjobb legyen a munkahelyünkön, 

- elkerüljük a leépítéseket, 

- hosszú távon bizonyítani tudjuk, hogy a szakértelem nem pótolható protekcióval vagy hölgyek esetében külsőségekkel,

- megbecsült kollégák legyünk, akiknek folyamatosan nő a munkaerő-piaci értéke, és előbb-utóbb a fejvadász cégek kedvelt célpontjaivá válnak.

Mivel napi szinten foglalkoztatnak ennek a problémakörnek a megoldási javaslatai, elérkezettnek láttam az időt, hogy kardot (billentyűzetet) ragadjak, és próbáljak segíteni azoknak a munkavállalóknak, akik szintén nem értenek egyet az érvényesülés fenti formájával. 

Legyél hát napról napra jobb, hatékonyabb, értékesebb! Legyen nagyobb önbizalmad, és  főleg: BOLDOGULJ! Segítek!

Detti